Hírek

Alekszandr Tolkacs, az Oroszországi Föderáció magyarországi nagykövetének beszéde A Nagy Honvédő Háború – 70 éve támadta meg a náci Németország a Szovjetuniót c. konferencia megnyitóján
Budapest, 2011. június 10-11

Szeretettel üdvözlöm a náci Németország Szovjetunió elleni támadásának 70. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencia résztvevőit. Idén Oroszország szomorú évfordulót ünnepel – a huszonhétmillió szovjet polgár életét követelő Nagy Honvédő háború országunk történelmének legkegyetlenebb, legvéresebb háborúja volt. Ezért kötelességünk örökké emlékezni a háború áldozataira, hogy az emberiség történelmének eme szörnyű epizódja ne ismétlődjön meg a jövőben.

Immár 70 év telt el 1941. június 22-e óta. Úgy gondolom, helyénvaló megemlíteni az 1941. június 26-ai dátumot is, amikor is a Horty Miklós kormányozta Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen és seregei beléptek országunk területére. Több százezer magyar fiatalember veszett oda a Don-folyónál és Sztálingrádnál.

A világ nagy árat fizetett a mai élet legalapvetőbb értékeiért – a demokráciáért, szabadságért, emberi jogok tiszteletben tartásáért és szociális javakért. A fasizmus elleni harc rákényszerítette a világ népeit, hogy politikai és ideológiai ellentéteiket félretéve összefogjanak. A fasizmus elleni engesztelhetetlen harcban megalakult a Hitler-ellenes koalíció, melynek győzelme a világ több népének sorsában meghatározó szerepet játszott, valamint lefektette Európa háború utáni, demokratikus fejlődésének alapjait. Nem mi egyedül nyertük meg a háborút, de minket ért a hitleri Németország és szövetségeseinek legnagyobb csapása. A Nagy Honvédő Háború a második világháború sorsdöntő fejezete volt, mely meghatározta a háború végkimenetelét.

A hivatalos historiográfia adatai szerint a szovjet-német front volt a második világháború legfőbb hadszíntere, itt harcolt a német erők és csatlós államai ľ része.

A konferencia programjában látom, hogy több, a Szovjetunió megtámadásával kapcsolatos, a magyarok számára „kényes” és kellemetlen témában magyar szaktudósok tartanak előadást. Véleményem szerint ez nagyon fontos. Tulajdonképpen érdekes lenne még azt is megvizsgálni, hogyan függ össze a Magyarország Szovjetunió elleni támadásának problematikája és háború utáni fejlődésének problematikája. Sajnálatos módon Budapesten nem szeretnek arról beszélni, hogy ha nincs a Szovjetunió elleni háború, akkor az az időszak sem létezett volna, amelyet itt „szovjet megszállásként” emlegetnek, nem lett volna 1956, stb. Ám úgy tűnik, a népét a véres háborúba taszító Magyarország vezető elitje Trianont követően túlságosan nagy étvággyal akart új területeket szerezni.

Kötelességünk, hogy az új nemzedékeknek az igazat mondjuk el a Nagy Honvédő Háborúról, ami során az orosz és magyar történészek közös munkája nagyon nagy jelentőséggel bír. A mai ifjúság vajmi kevés ismerettel rendelkezik a háborúról, a történelmi tényeket pedig mostanság gyakran a politikai céloknak megfelelően magyarázzák. Ezért harcolunk azon kísérletek ellen, melyek arra irányulnak, hogy kisebbítsék országunknak a Nagy Honvédő Háború és általában a második világháború során aratott győzelemben játszott szerepét, és határozottan fellépünk a világháborúk korszakának elferdített magyarázata ellen. A fiatal nemzedék a sikerfilmek alapján formál véleményt a háborúról, amelyek mind ugyanazon szempontból értelmezik a 70 évvel ezelőtt történteket. Úgy gondolom, országaink közös jövője érdekében nem szabad elfelednünk a második világháború adta leckéket. Az örökérvényű emberi értékek megszenvedték a fasizmus elleni harcot, nekünk pedig minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy a jövő nemzedékei számára megőrizzük ezeket az értékek, melyek a jónak a gonosz fölött, az igazságosságnak az igazságtalanság fölött, a demokráciának a zsarnokság fölött aratott győzelmének eredményei.

A fasizmus felett aratott győzelem során megtanultuk értékelni a békét. A történelemben a nürnbergi per – melynek idén ünnepeljük 65. évfordulóját – volt az első esemény, melynek során az agressziót az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettként ismerték el. Ez a per a későbbiekben a nemzetközi jog mérföldkövévé vált. Nem szabad felednünk, hogy a világuralomra való törekvések milyen szörnyű következményekhez vezethetnek. Kötelességünk megakadályozni, hogy bárki is nyomást gyakoroljon a szabad népekre és független államokra, továbbá el kell hárítanunk a világpolitikai konfliktusokat. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az országok egymással együttműködve, egymást tisztelve oldják meg nézeteltéréseiket.

Szomorú, de még napjainkban is folyik a vér Európában. Pedig kontinensünknek stabilitásra lenne szüksége, melynek alapja az együttműködés. Ennek az együttműködésnek szerves részét képezheti az európai kollektív biztonsági rendszer koncepciója, melyet Dmitrij Medvegyev, az Oroszországi Föderáció elnöke vetett fel. Oroszország javaslatainak célja, hogy a biztonság oszthatatlanságának elvét jogilag kötelezővé tegyék. Ideje, hogy az összes ország egyenlő, oszthatatlan és szavatolt biztonságának fogalma üres frázisból valósággá változzék. Európában és a világban a minőségileg új helyzet lehetővé teszi, hogy a közös biztonság, együttműködés és felvirágzás keretén belül az érdekek összeegyeztetésének útjára lépjünk.

Jó érzéssel tölt el, hogy ebben a kontextusban fejlődnek az orosz-magyar kapcsolatok. Ezen kapcsolatok fontos részét képezik a kulturális élet szereplői, tudósok és újságírók közötti kapcsolatok, de akár felsőoktatási intézmények részképzései is.

Szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, akik elismert tudósokat hívtak meg a konferenciára, amely, és ebben biztos vagyok, jelentős lesz még a Magyarország EU elnöksége kapcsán szervezett események színes palettáján is.

Közös munkájukhoz sok sikert kívánok Önöknek!