Hírek

Szergejev Vlagyimir követ beszéde, amely hangzott el a Dohány utcai zsinagógában megrendezett megemlékezésen

Tisztelt Veteránok! Kedves Barátaim!

Ma abból a célból gyűltünk össze, hogy emlékezzünk a XX. század tragikus eseményeire. Arra emlékezünk, hogy 70 éve szabadult fel a budapesti gettó. Arra emlékezünk, hogy a szovjet katonák szabadították fel, akik harcokkal jutottak el a magyar fővárosig, és ártatlan emberek ezreit mentették meg a fasiszta fenevad karmai közül. Emlékezünk arra a szörnyű statisztikára, amely szerint 6 millió emberi életet ragadott el a „zsidó kérdés végleges megoldásának”   kísérlete. Büszkék vagyunk arra, hogy apáink, nagyapáink és dédapáink felszabadították az egyik legnagyobb „halálgyárat” az Auschwitz-Birkenaui koncentrációs tábort. Azt gondoljuk, hogy a jelenleg élő emberek számára lelkiismereti kérdés és a tisztesség kérdése az emlékezés ezekre a szörnyű eseményekre, hogy azok ne ismétlődhessenek meg újra!

Sajnos az elmúlt években a politikai konjunktúrának megfelelően ezeket a történelmi tényeket meghamisítják, illetve elhallgatják. Ezért napjainkban különösen nagy jelentőségű a megemlékezés. Az emlékezés különbözteti meg az embert, aki képes józanul gondolkozni és felelősséget vállalni mind az ősei mind pedig a jelenleg élők előtt. Azt mondják, hogy aki nem akar tudomást venni a múltjáról, annak nincs jövője. Szeretnék őszinte köszönetet mondani a szervezőknek és a mai találkozó összes részvevőjének azért a törekvésükért, amely a történelmi emlékezet megőrzését célozza, hogy a hasonló tragikus események soha ne térhessenek vissza az életünkbe.

Május 9-én a fasizmus felett aratott hatalmas győzelem 70-ik évfordulójára emlékezünk. A Szovjetunió számára, amely döntő szerepet játszott a hitlerizmus szétzúzásában, ez a győzelem óriási áldozattal járt. A Szovjetunió több mint 26 millió embert veszített, közülük mindegy 6,9 millió a Vörös Hadsereg katonái közül vesztették életüket illetve sebesültek meg.

Kedves barátaim!

A több mint 10 millió katonát számláló Vörös Hadseregben vállvetve küzdöttek a Szovjetunió több mint 100 népének képviselői. Közülük félmillió katona és tiszt zsidó nemzetiségű volt, túlnyomó többségük önkéntesként ment a frontra, nem ritkán szándékosan idősebbnek mondva magukat. A zsidó nép fiai hősiesen harcoltak. Több mint 180 közülük megsebesült illetve meghalt a frontokon, és 80 ezer hadifoglyot módszeresen meggyilkoltak a náci hóhérok a hadifogoly-táborokban. A Vörös hadsereg több mint félszáz zsidó nemzetiségű katonája és tisztje megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, illetve a Dicsőség érdemrend teljes lovagi fokozatát. Közülük 123 ezren kaptak hadi kitüntetést és érdemrendet. A Vörös Hadsereg vezérkarában 305 zsidó nemzetiségű tábornok illetve tengernagyi rangú parancsnoka volt, közülük 132-en közvetlenül a fronton harcoltak és 38-an csatában vesztették életüket. Soha nem felejtjük el azt a hozzájárulást, amit a katonák és tisztek a Győzelem érdekében tettek, amelyet soknemzetiségű hazánk fiai vívtak ki.

A Nagy Honvédő Háború történetének drámai lapján szerepel a budapesti gettó felszabadítása, amelyet 1944. június 15-én hoztak létre több mint 220 ezer magyar zsidó haláltáborokba, főleg Auschwitzba történő deportálása céljából. Vannak arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a Vörös Hadsereg katonáinak érkezése előtt a fasiszta megtorló erők fel akarták robbantani a gettót, így megsemmisítve annak foglyait. A nácik és kiszolgálóik bűnös elképzelései nem teljesedtek be, 1945. január 18-án a gettót és az ott fogva tartott 70 ezer embert felszabadította a   3. Ukrán front 151. számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett Zsmerinkai hadosztálya, amely szétzúzta a védekező egységek ellenállását és ezen események után büszkén viselte a „Budapesti” címet.

Szeretném idézni a budapesti gettóról szóló visszaemlékezését Mezei András magyar írónak, aki a Vörös Hadsereg érkezése utáni első pillanatokról így írt:

„Hatalmas robajjal leomlott a fal és a gettó területére lassan bearaszolt egy tank hatalmas vastömege. Az épülethez, ahol emberek rejtőzködtek katonák szaladtak ismeretlen uniformisban…A földre zuhantak a géppisztolysorozatoktól leterített hóhérok. Meglátva a kisfiút a katona érdes tenyerével megsimogatta az arcát és valami nagyon jót mondott valamilyen ismeretlen nyelven. Néhány pillanat múlva a gyermek szeme láttára egy gránát robbanása valósággal kétfelé szakította a megmentőjét…”

Kedves Barátaim!

A fővárosi és a budapesti gettó felszabadításáért folytatott harcban több mint 50 ezer szovjet katona vesztett életét. A magyar földben 140 ezer szovjet katona és tiszt alussza örök álmát. Életüket áldozták azért, hogy mindnyájunk számára legyen jövő. Erkölcsi kötelességünk és felelősségünk az elesettek emléke előtt, hogy ne felejtsük el azt, ami 70 éve történt. Végezetül szeretném külön is kiemelni a Roszatom Állami Konszern hozzájárulását a mai rendezvény megszervezéséhez, amelynek köszönhetően Budapestre látogathatott a csodálatos művész Joszif Davidovics Kobzon, valamint az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának Alekszandrov ének- és tánckara. Köszönjük a Roszatom vezetőségének!