Hírek

Szergejev Vlagyimir nagykövet beszéde afotokiállítás megnyitóján

Tisztelt Kollégák, kedves Barátaim!

Mindannyian jól tudjuk, hogy a Második Világháború egy össznépi megrázkódtatás volt, amelynek méretei nem hasonlíthatók össze egyetlen múltbeli konfliktussal sem. A háborúban több mint 60 állam vett részt, harcok több, mint 40 állam területén folytak és a harcoló felek seregei 110 millió embernél többet számláltak.

Ez az össznemzeti tragédia több tízmillió emberi életet követelt, megsértette és örökké megváltoztatta egész népek sorsát, fajdalomként és szenvedésként maradt meg azok emlékezetében, akik a háború borzalmait éltek át, emberfeletti hősiességgel harcoltak a fasizmus ellen és legyőzték azt, hogy a felnövekvő nemzedékeknek esélyt adjanak békés és meghitt életre.

Sajnos, a történeti valóság úgy alakult, hogy az akkori drámai események során a szovjet és a magyar katonák szemközti lövészárkokban találtak magukat. De most én nem szeretnék a döntések politikai illetve ideológiai sajátosságait megtárgyalni, a döntések okain és okozatain, mivel a mai esemény középpontjában az emberi élet értékessége, az egyszerű katona sorsa áll, függetlenül attól, hogy kinek az oldalán harcolt, függetlenül a faji, nemzeti vagy vallásos hovatartozástól.

Szerény véleményem szerint, emlékezni és tisztelni a hősök, katonák emlékét – minden nép kötelessége, minden állampolgár megtisztelő feladata, a közössége nevelés és szociális kultúra elvonhatatlan része.

Véres harcokban Magyarország területén több, mint 140 ezer szovjet katona esett el. Magyar földön 1033 szovjet temetkezési hely található, melyekben több, mint 112 ezer ismert és ismeretlen szovjet katona alussza örök almát.

Körülbelül 40 ezer magyar honvéd vesztette el életét Voronyezs környékén csak 1943 januárjában, tízezrek maradtak Kurszk és Volgograd mezein. Az őszveszteség elérte a 150 ezer főt. 379 magyar katonai temetkezési hely van szétterülve Oroszország európai részén.

Ezek a borzalmas számok még egyszer alátámasztják a tragédia méreteit, el tudunk gondolkodni az okai felett. Legfőképpen most válik ez aktuálissá, amikor a Nagy Győzelem 70-ik évfordulója küszöbén még mindig fegyvereket alkalmazása a konfliktusos helyzetek megoldásakor egyre használatosabb gyakorlattá válik.

A mai kiállítás – a közös történelmünk része, lehetőség a múltba való betekintésre, lehetőség, hogy a múltra emlékezzünk, feldolgozzuk és minden tőlünk tehetőt megtegyünk, hogy ilyen múlt soha ne ismétlődjék meg. Hisz ezek a képek, a megörökített obeliszkek, nevek a márvány táblákon – ezek mind némán a békét hirdetik, hangosabban, mint bármilyen más bőbeszédű felszólalás.