Hírek

Vlagyimir Putyin orosz elnök beszéde az ENSZ  jubileumi 70. Közgyűlésén
(rövidített változat)

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Főtitkár úr! Tisztelt Kormányfők és Elnökök! Hölgyeim és Uraim!

Az ENSZ 70. évfordulója jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a történelemre és beszéljünk a közös jövőnkről. 1945-ben a fasizmust leverő országok egyesítették erőiket, hogy megteremtsék a háború utáni világrendszer szilárd alapjait. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az államok közötti kölcsönös együttműködés elveiről hozott fontos döntéseket és az ENSZ létrehozásáról szóló döntést Oroszországban, pontosabbanJaltában a Hitler-ellenes koalíció vezetőinek a találkozóján hozták meg. A Jaltai rendszer szenvedések árán jött létre, amelyért több tízmillió ember az életével, az emberiség két világháborúval fizetett, amelyek végigsöpörtek a Földön a XX. században. Ezen kívül, legyünk objektívak, az utóbbi 70 évben ez a rendszer segített az emberiségnek átvészelni a viharos, időnként drámai eseményeket, és óvta meg a világot a nagyobb tragédiáktól.

Az ENSZ olyan struktúra, amelyhez fogható nincs legitimitását, képviseleti erejét és univerzális jellegét tekintve.

Megjegyzem, hogy az ENSZ-ben az elmúlt 70 évbenmindig voltak véleménykülönbségek. A vétójoggal is gyakran élt valamelyik állam, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kínaés a Szovjetunió, később Oroszország is. Ez teljesen természetes egy ilyen sokarcú és sokféle képviseletet ellátó szervezet esetében. Amikor az ENSZ megalakult, senki sem gondolta, hogy a szervezetben mindigtökéletes egyetértés uralkodik majd. A szervezet lényege éppen az, hogy megkeresse és megkösse a kompromisszumokat, az ereje pedig a különböző vélemények és álláspontok figyelembevételében rejlik. Az ENSZ-ben megvitatott kérdéseket vagy ajánlásokban egyeztetik, vagy nem egyeztetik. Ha bármelyik állam megkerüli ezt a rendszert, az nem legitim, és ellentmond az ENSZ Alapokmányának, és a nemzetközi jog normáinak.

Mindannyian tudjuk, hogy a hidegháború után a világban egyetlen egy domináns központ jött létre. Azokat, akik akkor ennek a piramisnak acsúcsánhelyezkedtek el, csábította az a gondolat, hogy ha ők olyan erősek és különlegesek, akkor mindenkinél jobban tudják, mit kell tenni. Következésképpen nem kell számolni az ENSZ-szel, amelyik gyakran az automatikusszankciók bevezetése vagy a szükséges döntés legalizálása helyett csak zavaró tényező, és, ahogy nálunk mondják „folyton láb alatt van”. Elindultak a viták arról, hogy a szervezet abban a formában, amelyben megalakult, elöregedett, és már teljesítette történelmi küldetését.

Természetesen a világ változik, és az ENSZ-nekis alkalmazkodnia kell a változásokhoz. Oroszország készen áll, hogy széleskörű konszenzus alapján,minden partnert bevonva, részt vegyen az ENSZ modernizálásának a munkálataiban. Ugyanakkor felettébb veszélyesnek tartjuk az ENSZ tekintélyét és legitimitását gyengíteni szándékozó próbálkozásokat. Ez a nemzetközi kapcsolatok rendszerének az összeomlásához vezethet. Ebben az esetben valóban nem marad számunkra semmilyen rendező elv, csak az erőnek a joga.

Akkor egy olyan világ lesz, ahol a valóban független államok helyett a kívülről irányított protektorátusok száma nő. Hiszen az állam szuverén jellege elsősorban a szabadság kérdése, minden ember, minden nép, minden állam saját sorsának szabad választása.

Ide tartozik az államhatalom úgy nevezett legitimitásának a kérdése is. A nemzetközi jog és a nemzetközi ügyek kérdéseiben minden terminusnak érthetőnek, átláthatónak kell lennie, egységes értelmezéssel és egységesen értelmezhető kritériumokkal kell rendelkeznie. Mi mindannyian különbözőek vagyunk, és ezt tiszteletben kell tartanunk. Senki sem kötelezhető arra, hogy egy olyan fejlődési modelltkövessen, amit valaki egyszer és mindenkorra egyetlen helyes modellnek tartott.

Elég, ha megnézzük a Közel-Kelet vagy Észak-Afrika területein kialakult helyzetet. Természetesen a politikai és a szociális problémák ezekben a régiókban már régen megjelentek, és ott az emberek változást akartak. De mi lett ebből? Az agresszív külső beavatkozás oda vezetett, hogy a reformok helyett az állami intézményeket és magukat az életfeltételek is egyszerűen lerombolták. A demokrácia és a fejlődés helyett ott most erőszak, szegénység, szociális katasztrófa van, és az emberi jogok és az élethez való jog egyáltalán nem számítanak.

Szeretném megkérdezni azokat az embereket, akik ezt a helyzetet teremtették: „Most legalább már értitek, mit tettetek?” De félek, ez a kérdés a levegőben marad, mert azok az emberek nem utasították el azt a politikát, amelynek az alapja az önteltség, valamint a kiválasztottságukban és a büntethetetlenségükben való hit.

Már nyilvánvaló, hogy a Közel-Kelet és Észak-Afrika több országában megjelenő hatalmi vákuum olyan zónák megjelenéséhez vezetett, ahol az anarchia uralkodik, és ezeket a zónákat azon nyomban szélsőségesek és terroristák kezdték megtölteni. Az úgynevezett Iszlám Állam zászlai alatt már több tízezer harcos harcol.

Ezeket a harcosokat először felfegyverzik, kiképzik, aztán ők átállnak az úgynevezett Iszlám Állam oldalára. Természetesen magára az Iszlám Államra is vonatkozik, hogy nem a semmiből jött létre, kezdetben ezt az államot is a renitens világi rezsimek elleni fegyverként használták és dédelgették. Az Iszlám Állam, miután Szíriában és Irakban támaszpontokat hozott létre, más régiókban is terjeszkedik, miközben az iszlám világban és nemcsak otturalomra tör. Azonban az Iszlám Állam mindezzel nyilvánvalóan nem elégszik meg. A helyzet több mint veszélyes.

Ebben a helyzetben képmutató és felelőtlen dolog, ha valaki hangzatos deklarációkkal lép fel a nemzetközi terrorizmus veszélyeiről, miközben szemet huny a terroristák pénzbeli és egyéb jellegű támogatása fölött, amely többek között kábítószerrel való kereskedés, illegális olajkereskedés és fegyverkereskedés útján valósul meg. Ugyanígy képmutató és felelőtlen dolog, ha valaki próbálja manipulálni, vagy szolgálatába állítani a szélsőséges csoportokata saját politikai céljai elérése érdekében, és abban reménykedik, hogy majd később valahogy leszámol velük, egyszerűen szólva, likvidálja őket.

Azoknak, akik valóban így cselekszenek és így gondolkodnak, azt szeretném mondani: tisztelt uraim, önöknek természetesen kegyetlen emberekkel van dolguk, de ezek az emberek egyáltalán nem buták és nem primitívek, és nem butábbak önöknél, és még nem lehet tudni, ki kit használ fel a céljai érdekében. A legutolsó adatok arról, hogy ez a mérsékelt ellenzék fegyvert adott át a terroristáknak, a legjobb bizonyíték az előbb elmondottakra.

Bármilyen jellegű játszadozást a terroristákkal, még inkább a felfegyverzésüket, nem csak rövidlátó, hanem tűzveszélyes tettnek tartjuk. Ennek következtében a terrorizmus veszélye a világban kritikus mértékűre nőhet, és új területekre terjedhet ki. Annál is inkább, mivel az Iszlám Állam kiképzőtáboraiban különböző, többek közötteurópai országokból való harcosokat képeznek ki.

Sajnos, őszintén meg kell mondanom, hogy ebben a kérdésben Oroszország sem számít kivételnek. Megengedhetetlen, hogy ezek az embereket lefejező emberek, akik már megérezték a vér szagát, hazatérjenek, és ott folytassák sötét ügyeiket. Mi ezt nem akarjuk. Ezt senki sem akarja, nem így van?

Jelenleg Oroszország haditechnikai segítséget nyújt Iraknak is és Szíriának is, és a régió más országainak is, amelyek terrorista csoportok ellen folytatnak harcokat. Hatalmas hibának tartjuk a szíriai kormánnyal, a kormánycsapatokkal való együttműködés visszautasítását, akik hősiesen, szemtől szemben harcolnak a terrorizmussal. Végül el kell ismerni, hogy Szíriában Aszad elnök kormánycsapatain és a kurd felkelő csapatokon kívül senki sem harcol az Iszlám Állam és más terrorszervezetek ellen. Ismerjük a régió összes problémáját, az összes ellentmondást, de a reális helyzetből kell kiindulni.

Tisztelt kollégák! Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Oroszország egyenes és őszinte hozzáállását az eseményekhez az utóbbi időben arra használják fel, hogy országunkat növekvő ambíciókkal vádolják. Mintha azoknak, akik erről beszélnek, nem lennének semmilyen ambíciói. De a lényeg nem Oroszország ambíciói, hanem az, hogy nem lehet tovább tűrni a világban kialakulóban lévő helyzetet.

Valójában mi azt ajánljuk, hogy ne az ambíciók, hanem a közös értékek és a nemzetközi jog normáira alapuló közös érdekek vezessenek bennünket, hogy egyesítsük erőinket az előttünk álló újfajta problémák megoldásának érdekében, hogy létrehozzunk egy valóban széleskörű nemzetközi terrorizmus ellenes koalíciót. Ugyanúgy, ahogy a Hitler-ellenes koalíció, ez a koalíció is egyesítené a legkülönbözőbb erőket, amelyek készek határozottan szembeszegülni azokkal, akik ugyanúgy, mint a nácik, a gonoszságot és az embergyűlöletet terjesztik.

Természetesen ebben a koalícióban a vezérszerepet a muzulmán országoknak kell betölteniük, hiszen az Iszlám Állam nem csak közvetlen fenyegetést jelent a számukra, hanem véres tetteikkel megszentségtelenítik az egyik legnagyobb világvallást, az iszlámot. A terroristák ideológusai kigúnyolják az iszlámot, eltorzítják az iszlám vallás valódi humanitárius értékeit.

Úgy gondoljuk, hogy a nemzetközi közösség képes egy mindent átfogó stratégiát kidolgozni a Közel-Kelet politikai stabilitása és szociális, valamint gazdasági megújítása érdekében. Ebben az esetben, tisztelt barátaim, menekülttáborokat sem kell építenünk. A hazájukat elhagyni kényszerülő emberek áradata szó szerint elárasztotta először a szomszédos országokat, azután pedig Európát is. Többszázezer emberről beszélünk, de lehetnek majd több millióan is. Ez lényegét tekintve egy keserű újféle nagy népvándorlás, és kemény lecke mindannyiunk, többek között Európa számára is.

Szeretném kiemelni, hogy a menekülteknek természetesen szükségük van együttérzésre és támogatásra. Viszont véglegesen megoldani ezt a problémát csak az államiságvisszaállításával lehet ott, ahol ezt lerombolták, mégpedig az államhatalmi intézmények megerősítése útján ott, ahol ezek az intézmények fennmaradtak, vagy újraalakulnak, illetve sokoldalú – katonai, gazdasági, anyagi – segítségnyújtás útján, amit a nehéz helyzetbe került országoknak, és természetesen azoknak az embereknek juttatnak, akik a megpróbáltatások ellenére sem hagyják el szülőföldjüket.

Magától értetődik, hogy ezekre a szuverén államokra a segítséget nem lehet és nem is szabad ráerőltetni és csak az ENSZ Alapokmányával összhangban lehetfelajánlani. Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartom, hogy segítséget nyújtsunk Líbiának az államapparátus helyreállításában, hogy támogassuk Irak új kormányát, hogy minden téren segítséget nyújtsunk Szíria legitim kormányának. Tisztelt kollégák! A nemzetközi közösségnek élén az ENSZ-szel az a legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a békét, a regionális és a globális stabilitást. Álláspontunk szerint egy olyan térség létrehozásáról kell beszélnünk, ahol a biztonság mindenki számára egységes és oszthatatlan, ahol a biztonság nem a kiválasztottak sajátja csak, hanem mindenkié. Ez egy bonyolult, nehéz, hosszadalmas munka, de nincs alternatívája.

Ugyanakkor néhány kollégánknál a hidegháborút idéző blokkok szerinti gondolkodásmód és újabb geopolitikai térségek megszerzésére irányuló törekvés dominál. Először is folytatódik a NATO bővítése. Felvetődik a kérdés: Mi célból, ha a Varsói Szerződés feloszlott és a Szovjetunió is szétesett? Azonban a NATO nemcsak hogy megmaradt, de tovább bővülugyanúgy, ahogy a katonai infrastruktúrái is.

Azután a posztszovjet államokat állították hamis választás elé: a Nyugattal vagy a Kelettel tartanak? Ez a konfrontációs logika előbb vagy utóbb komoly geopolitikai krízissé kellett, hogy váljon. Tulajdonképpen ez történt Ukrajnában, ahol felhasználták a lakosság nagy részének a regnáló hatalom iránti elégedetlenségét és kívülről fegyveres puccsot provokáltak ki. Ennek következményeként polgárháború tört ki.

Meggyőződésünk, hogy a vérontást megállítani és ebből a zsákutcából kiutat találni csak az ez év február 12-én megkötött Minszki Egyezmény pontjainak a teljesítésével lehetséges. Fenyegetéssel, fegyverekkel nem lehet Ukrajna egységét biztosítani, pedig erre az egységre szükség van. A reális valóságbólkiindulva kell figyelembe venni a Donyeck-medencében élő emberek jogait és érdekekeit, tiszteletben kell tartani a választásukat, és a velük való megállapodást, amit a Minszki Egyezmény biztosít, és az állam politikai rendszerének fő elemeit. Ez a záloga annak, hogy Ukrajna úgy fog fejlődni, mint egy civilizált állam, mint a legfontosabb összekötő kapocs egy Európa és Eurázsia közötti közös biztonsági és gazdasági együttműködési térség kialakításában.

Hölgyeim és uraim! Nem véletlenül említettem az előbb a gazdasági együttműködés közös térségét. Nemrég még úgy tűnt, hogy a gazdaság terén, ahol objektív piaci törvények működnek, majd megtanulunkválasztóvonalak nélkül létezni, és átlátható, közösen kidolgozott szabályok, többek között a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azon elvei alapján tevékenykedünk, amelyek alatt a szabad kereskedelmet, a szabad befektetéseket és a nyílt konkurenciát értjük. Azonban ma csaknem normává váltaz ENSZ Alapokmányát figyelmen kívül hagyó egyoldalú szankciók alkalmazása. Ezek a szankciók nem csak politikai célokat követnek, hanem a piaci konkurenciaeltávolításának az eszközei is.

Megnevezek még egy szimptómát, ami a növekvő gazdasági egoizmusra jellemző. Egy sor ország a zárt exkluzív gazdasági egyesülések útjára lépett, mégpedig úgy, hogy a tárgyalások zárt körben, a saját állampolgáraik, üzleti partnereik, a közösségük és a többi ország elől eltitkolva folynak. Azokat az országokat, amelyeknek az érdekeit érinthetik ezek az egyesülések, nem tájékoztatják. Valószínűleg, kész tények elé akarnak állítani bennünket, melyek szerint a játékszabályokat átírták, és megint a kiválasztottak szűk csoportjának kedveztek, mégpedig a Kereskedelmi Világszervezet kizárásával. Ez teljesen felborította a kereskedelmi egyensúlyt, feldarabolta a globális gazdasági teret.

A megnevezett problémák minden ország érdekeit érintik, hatnak a világgazdaság perspektíváira, ezért azt javaslom, hogy ezeket a problémákat vitassuk meg az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet és a „G 20” szervezetek keretei között.

Hölgyeim és uraim! Az emberiség jövőjét érintő problémák közül komoly kihívást jelent a globális klímaváltozás. Érdekeltek vagyunk abban, hogyaz ENSZ klímaváltozásról szóló konferenciája, ami ez év decemberében Párizsban lesz, eredményes legyen. Oroszország ehhez azzal járul hozzá, hogy 2030-ra csökkenti a káros gázok kibocsátását az 1990-ben mért adatok szintjére, 70-75 százalékra.

Ugyanakkor javaslom, hogy vizsgáljuk meg ezt a problémát részletesebben. Minőségileg más módon kell a problémát megközelítenünk. Teljesen új technológiák bevezetéséről kell beszélnünk, amelyek nem károsak akörnyezetre, hanem harmóniában állnak vele, és lehetővé teszik a bioszféra és technoszféra közötti az emberiség által lerombolt egyensúly helyreállítását. Ez valóban kihívást jelent az egész világ számára. Meggyőződésem, hogy az emberiség rendelkezik azzal az intellektuális potenciállal, hogy válaszolni tudjon erre a kihívásra.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt kollégák! Az ENSZ közgyűlésének első ülése 1946. január 10-én kezdődött Londonban. Zuleta Angel, kolumbiai diplomata, az ülésszak előkészítő bizottságának az elnöke, amikor megnyitotta az ülést, véleményem szerint lényegbevágóan fogalmazta meg azokat az elveket, amelyek szerint az ENSZ-nek működnie kell. Ezek a jó szándék, az intrikák és a ravaszság megvetése, az együttműködés eszméje.

Ma ezek a szavak útmutatások mindannyiunk számára. Oroszország hisz az ENSZ hatalmas lehetőségeiben, amelyeknek segíteniük kell abban, hogy elkerüljük az újabb globális konfrontációt, és együttműködésre váltsunk. Azon fogunk más országokkal együtt következetesen dolgozni, hogy az ENSZ koordinációs szerepe megerősödjön.

Meggyőződésem, hogy ha együtt cselekszünk, akkor a világot stabillá és biztonságossá tesszük, és megteremtjük annak a feltételeit, hogy minden ország, minden nép fejlődjön.

Köszönöm a figyelmet.